Közel 20 évig halogattam, hogy egyéni alkotómunkába kezdjek. Kreativitásomat, művészi hajlamomat korábban leginkább a szakmáimban, a megrendelők igényei szerint, az aktuális feladatoknak alárendelve használtam. 50 éves korom körül aztán a bennem oly sokáig háttérbe szorult, egyre csak várakozó Alkotó, időt, teret, helyet követelt magának: a sor végéről a sor elejére állt.
Amint megjelent bennem a feszítő igény az önálló, intuitív alkotásra, keresni kezdtem azt a támogató, biztonságos teret, azt a közösséget, ahol fejlődhetek ebben a folyamatban - akár egy kis csírakezdemény - és ezt Bozó Lizánál találtam meg.
Azzal, hogy az egyéni alkotói utat választottam, eddig nem ismert nehézségek, külső és belső akadályok, kétségek merültek fel. Van-e hitem önmagamban, melyet képes vagyok megtartani ellenszélben is? Van-e kitartásom, önfegyelmem? Hogyan tudom az évtizedek alatt rögzült - és korábban biztonságosnak vélt, de valójában statikus - életmódomat újra gondolni, szokásaimon változtatni? Egy hasonlattal élve: ha eddig tó voltam, hogyan lehetek patak, folyó, vízesés? Hiszem és tapasztalom, hogy az alkotással - és különösen a csoportban alkotással - képes vagyok kitartani, kibontakozni és átalakulni ebben a folyamatban.
Lakberendező, dekoratőr-grafikus, akril- és selyemfestő, humanisztikus asztrológiai tanácsadó